|
Sulyok Gabriella 1939. március 12.-én, Sopronban született. 1959 – 1964 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza és Barcsay Jenő növendéke. 1964 – 1965 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező-operatőr szakos hallgatója. 1965 – 1970 között Bagdadban élt és az Iraki Régészeti Múzeumban dolgozott. Kosztümtörténeti kiadványokat rajzolt: „A sumer viseletek” – „A babiloni-akkád viseletek” – „Az asszír viseletek” 1970 óta újra Magyarországon él. Rézkarcokat, egyedi rajzokat és képzőművészeti videókat készít. Ars poetica Szülővárosom Sopron, Budapest és Bagdad évtizedei után – 1970-ben találtam meg a rajzolásban kifejezésem őszinte lehetőségeit. Minden, ami azóta történt velem, a grafika: a vonal, a tónus, a fény rejtélye felé irányított. Még a látszólagos kitérő, a film is. Vallom, hogy a rajz erkölcsi tartás, hitvallás, vélemény. Hiánya mindent elárul. Nem imitálható. Nem szakmai kérdés, fontosabb: talpon maradás, hűség, tisztánlátás és bátorság. A rajz érrendszerünk ritmusa, áramlása, tolulása vagy elhalkulása – együtt zeng a táj, a vidék a természet tüneményes szertelenségével vagy megrázó törvényeivel. Ha szemlélődésemhez megtalálom a rajz nyelvezetében a vonal kifejező erejét – talán megérinthető a valóság. A rajz és a rajzoló méltó a nagy kísérletre: a valóság lényegének, mélységének – a láthatatlannak is – megérintésére. Bennem egy megfejthetetlen vonzalom és érdeklődés találkozott 1965-1970 között Irakban az ókori – keleti művészet elmúlt évezredeivel: a történelem előtti kultikus szobrokkal, tárgyakkal, a sumer, akkád, babiloni és asszír plasztikákkal. Az ékírásos agyagtáblák ős-egyszerű formái – a rovott írás-jelekkel, a pecsétnyomók, pecséthengerek – bámulatos érzékkel stilizált, „bélyegzővé” sűrített plasztikáikkal: a mai sokszorosító grafika „jelet hagyni” szándékával mutatnak rokonságot. A munkahelyemet jelentő Iraki Régészeti Múzeumban mindennapos ismerősökké váltak a szobrok, reliefek, mozaikok, pecséthengerek. A sumer irodalom kistükre című könyvet Dr. Komoróczy Géza professzor állította össze és fordította sumer eredetiből. Fordításai elevenen érzékeltetik, hogy ez – az agyagtáblákon megőrzött – költészet minden motívumát, megszemélyesítését, költői hasonlatát, jelét és jelképét a természetből merítette. |
  |
 |
 |