Sulyok Gabriella

1939. március 12.-én, Sopronban született.
1959 – 1964 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza és  Barcsay Jenő növendéke.
1964 – 1965 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező-operatőr  szakos hallgatója.
1965 – 1970 között Bagdadban élt és az Iraki Régészeti Múzeumban dolgozott.
Kosztümtörténeti kiadványokat rajzolt:
„A sumer viseletek” – „A babiloni-akkád viseletek” – „Az asszír viseletek”
1970 óta újra Magyarországon él.
Rézkarcokat, egyedi rajzokat  és képzőművészeti videókat készít.

Ars poetica

Szülővárosom Sopron, Budapest és Bagdad évtizedei után – 1970-ben  találtam meg a rajzolásban kifejezésem őszinte lehetőségeit.
Minden, ami azóta történt velem, a grafika: a vonal, a tónus, a fény rejtélye felé irányított. Még a látszólagos kitérő, a film is.

Vallom, hogy a rajz erkölcsi tartás, hitvallás, vélemény.
Hiánya mindent elárul.
Nem imitálható.
Nem szakmai kérdés, fontosabb: talpon maradás, hűség, tisztánlátás és bátorság.

A rajz érrendszerünk ritmusa, áramlása, tolulása vagy elhalkulása – együtt zeng a táj, a vidék a természet tüneményes szertelenségével vagy megrázó törvényeivel.
Ha szemlélődésemhez megtalálom a rajz nyelvezetében a vonal kifejező erejét – talán megérinthető a valóság.
A rajz és a rajzoló méltó a nagy kísérletre: a valóság lényegének, mélységének – a láthatatlannak is – megérintésére.

Bennem egy megfejthetetlen vonzalom és érdeklődés találkozott 1965-1970 között Irakban az ókori – keleti művészet elmúlt évezredeivel: a történelem előtti kultikus szobrokkal, tárgyakkal, a sumer, akkád, babiloni és asszír plasztikákkal.

Az ékírásos agyagtáblák ős-egyszerű formái – a rovott írás-jelekkel, a pecsétnyomók, pecséthengerek – bámulatos érzékkel stilizált, „bélyegzővé” sűrített plasztikáikkal: a mai sokszorosító grafika „jelet hagyni” szándékával mutatnak rokonságot.
A munkahelyemet jelentő Iraki Régészeti Múzeumban mindennapos ismerősökké váltak a szobrok, reliefek, mozaikok, pecséthengerek.

A sumer irodalom kistükre című könyvet Dr. Komoróczy Géza professzor állította össze és fordította sumer eredetiből.
Fordításai elevenen érzékeltetik, hogy ez – az agyagtáblákon megőrzött – költészet minden motívumát, megszemélyesítését, költői hasonlatát, jelét és jelképét a természetből merítette.
Önarckép (1972)


Asszír viselet III. / Lovagló király  (1968)


Asszír viselet I. / Udvari ember (1968) Asszír viselet II. / Király vagy Félisten (1968)